Termékek Menü

Fejléc ingyenes szállítás

70.000 FT FELETT INGYENES SZÁLLÍTÁS

Marianne Britt Jorgensen

marianne britt jorgensen

Marianne Britt Jorgensen

 

Amikor Marianne Britt Divid Bailey divatos londoni stúdiójához érkezett, azt éppen a Harpers&Queen divatmagazinnak fotózták magával a mesterrel. A magazin arra kérte Manolo Blahnikot, hogy nevezzen meg egy tehetséget, akiben hisz. Ő pedig Marianne Britt-et emelte ki, aki abban az időben a londoni Royal College of Art-on tanult cipőtervezést. Blahnik az általa szervezett iskolai versenyen figyelt fel a tehetséges tervezőre.

Marianne azután költözött Londonba, miután befejezte tanulmányait a Dán Design Iskolában. Az első éveit a dán iskolában textilmunkákkal és szövéssel töltötte tökéletesen megismerve az anyagok tulajdonságait. Egy ponton azonban eljutott oda, hogy funkciót szeretne találni a textileknek. Egy szövő lehetőségei azonban nagyjából a belsőépítészetre vagy a ruházatra terjednek ki, de Marianne-t lenyűgözte, hogy tanárai egy darab textillel mennyi igényt ki tudnak elégíteni. Követnie kell a láb bonyolult formáját, feszesnek kell lennie, ugyanakkor kényelmesnek még akkor is, amikor nagy igénybevételnek van kitéve, és mindezek tetejére bírnia kell, hogy időről időre átnedvesedik. Ezek miatt a kihívások miatt választotta Marianne a cipőtervezést. Hamar nagy gyakorlatot szerzett a cipőkészítésben függetlenül attól, hogy épp textilből, bőrből, műanyagból, vagy fából, magassarkú, lapos, elegáns vagy praktikus cipőt készített. A sok munka miatt aztán a nagy szövőszéket, amin éjjel nappal dolgozott, ki kellett költöztetni az egyszobás lakásból barátja, Søren nagy megkönnyebbülésére. Az extra hely különösen jól jött, amikor a barátok átjöttek meccset nézni.

Ezután csak szüntelenül rajzolt, illetve kísérletezett egy fehér papírral és egy lábbal, hogy aztán az összehajtogatott, összefűzött, összeragasztott modell készen álljon a tesztelésre. Marianne az abszolút minimalista designt követte, természetesen az adott típusú cipőhöz igazodva.

Miután lediplomázott a tervezőiskolában, Sørennel összeházasodtak, és a mézesheteket egy svéd erdőben, egy tó partján töltötték el. Mikor hazaértek, Mariannet egy levél várta, ami a Royal College-ból érkezett. Marianne elfogadta a felkínált lehetőséget, és Londonba költözött, Søren viszont Koppenhágában maradt szoftverfejlesztő cégénél. Így aztán a házasság első két évében csak kéthetente látták egymást.

A Royal College of Art ismert arról, hogy a világ néhány legjobb cipőtervezője oktat az intézményben. Tanulmányai során megfordult például Paul Smith tervezőnél, és első helyezést ért el Manolo Blahnik versenyén.

A Royal College-ot befejezve, tanácsadóként kezdett dolgozni olyan vállalatoknál, mint például a JCB London és Lakókocsi. 2005-ben, amikor visszatért Koppenhágába, hosszútávra szerződést kötött a Brynje céggel, ahol munkavédelmi cipőket tervez építkezésen dolgozó emberek számára.

Emellett együttdolgozik a H2O-val, ahol első feladata az volt, hogy tervezze újra a cég strandpapucsát. A cipők 2007 tavaszán kerültek a boltokba.

Marianne a tervezés mellett tanít is a koldingi designiskolában, illetve a herningi Teko Egyetemen. Kollégái meghívására pedig különböző belsőépítészeti projektekben vesz részt. 2005-ben például ő tervezte meg a kulturális miniszter recepcióját Louise Campbell bútortervezővel együttműködve, majd Rikke Hagen üvegművésszel a Fúziós lámpát, amely Normann Copenhagen gyártásában került piacra 2006-ban.